Norvégmintás családpolitika

Adică: ”Modelul norvegian de politică familială!” un articol de Szabados Adam.

Am fost la Budapesta două zile. Am avut de așteptat pe cineva la aeroport și am plecat cu o zi înainte.
Normal că Google Alert a ținut cont și de locul unde eram și ne-a dat alertele și în maghiară. Un blog scrie pe larg despre cazul Bodnariu, alte ziare on-line la fel. Este un caz urmărit de oameni care urmăresc principii, este un caz fanion. E vorba de politica familială.

Se aude la cununii: ”Statul ocrotește căsătoria și familia….”. Ce frumos sună.
Dar pe stat cine-l ocrotește de filozofii amețitoare?
Că ce am auzit la un miting: ”Dumnezeu a creat două instituții: biserica și familia. Statul nu știm cine l-a creat…” este un slogan cu care nu puteam fi de acord. Dumnezeu a lăsat familia și statul ca instituții terestre, biserica nu este o instituție și nu este terestră, va fi răpită. Probabil ar trebui să ne rugăm pentru guverne. Chiar dacă nu mai stăm mult pe pământ, ține de puterea de a săra a jertfelor noastre, de sarea din ele.

Dar să redau textul (urmează traducerea mai jos, aștept una mai bună de la un prieten):”

”Kimondhatjuk: Norvégia veszélyes hely lett a családok számára. Főleg, ha bevándorlók és keresztények. Soha nem voltam nagy rajongója a skandináv társadalmi kísérletnek, miközben természetesen elismertem az anyagi jólétet, amit az ott élő polgároknak biztosított. Az állami kényszeregyenlősítés – és annak egyre radikalizálódó formái – rendkívül taszít, az a bigottság meg mindig meghökkent, amivel ezt képviselik. Nos, ami korábban csak ellenszenves volt számomra, azt ma – látva a norvég kormány egészen szürreális családpolitikáját – kifejezetten ijesztőnek gondolom. Nehéz volt elképzelni, hogy a toleranciát, jogosságot és igazságosságot zászlajára tűző (és másokat ennek hiánya miatt bíráló) országban megtörténhetnek olyan dolgok, mint például a Bodnariu család esete (pl. itt, itt). Aki meg elképzelte, azt rendre lehurrogták.

A Norvégiában letelepedett román család – ahol öt gyereket választottak el a szülőktől (akik egyébként mindenki szerint tisztességes, normális, csak éppen komoly hívő emberek) – tragédiája azonban nem egyedi, hanem egy rendszert és egy állami szintre emelt intoleráns gondolkodásmódot tükröz. Norvégia ijesztő útra lépett. A Hetek cikke államilag elrendelt „gyermekrablásokról”, és a mögöttük meghúzódó „jóléti diktatúráról” ír. Ha valaki elolvassa a cikket, vagy független forrásokból megismerkedik a növekvő nyilvánosságot kapó családi horror-történetekkel, egy életre bizalmatlanná válik azzal az ideológiával szemben, ami például az új Norvégiát mozgatja. És mielőtt valaki (mondjuk TGM) félreérti a helyzetet: a horror-történeteket nem a családok produkálják a családtagok számára, hanem a roppant felvilágosultan, progresszíven cselekvő norvég állam, amikor durván beavatkozik a családok életébe.

Érdemes megnézni ezt a videót is. Egy amerikai anyuka kétségbeesett kísérletét mutatja meg, hogy visszaszerezze elrabolt gyermekét a norvég államtól. Különösen azokra a maguktól és hivatástudatuktól eltelt védőnőkre hívnám fel a figyelmet, akik marcona rendőrökkel érkeznek a szoptató anyukához (0:53-tól), hogy a karjából ragadják el a gyermekét és onnan ismeretlen helyre vigyék. Ok: a gyermek egy kilóval kevesebbet nyom a kelleténél, mert az anyuka csak szoptatja őt, és ez ellentétes a norvég állam előírásaival. Az eset láthatóan rendszerszintű, de ettől még nem kevésbé horrorisztikus a szülők (és a gyermekek!) számára. „Szép új világ” – mondanám, ha a norvég minta kapcsán nem jutott volna már túl sokak eszébe Aldous Huxley szürreális világa.

Örülök a kibontakozó nemzetközi tiltakozásnak. Ma már hál’Istennek nem csak keresztény egyházak, gyülekezetek szólalnak fel szerte a világon, de Románia elnöki szinten kezeli az ügyet, és úgy tűnik, az Európai Parlament elé is kerül (hogy ilyenkor hol vannak liberális jogvédő szervezetek, azt nem tudom). Ehhez azonban sok tragédiának kellett megtörténnie, és még mindig nem biztos, hogy Európának ez a „progresszív” állama meghátrál majd a nemzetközi nyomás hatására. Az biztos, hogy velem senki nem fogja tudni ez után elhitetni, hogy a nyugati egyenlősítő ideológiák kevésbé hajlamosak a diktatúrára, mint a keletről érkező szocializmus. És azt sem (kedves TGM), hogy a család intézménye önmagát számolná fel, kéz érintése nélkül.

(És még mielőtt valaki azzal vádolna, hogy a magyar kormány családkampányát tolom, meg hogy a Norvég Civil Alap évekkel ezelőtti vegzálását akarom igazolni: egyik sem igaz. Utóbbi történetét nem követtem nyomon, előbbi pedig tőlem teljesen függetlenül történik, egyetértek vele, de nem motivál cikkek megírására. A család témája motivál, meg a nyugat hanyatlása, véletlen az egybeesés a kormány kampányával. Ezt a cikket pedig elsősorban azért írtam, mert apakéntmélyen megrendít és felháborít a Bodnariu család tragédiája. Szerettem volna tenni valamit azon túl is, hogy aláírom ezt a tiltakozó ívet.)”

Iar aici traducerea făcută de un prieten:

Anuntam ! Norvegia a devenit periculoasă pentru imigranti. Mai ales daca imigrantii sunt crestini. NICIODATA nu am fost admirator al experimentelor societatii scandinave, pe de alta parte recunosc nivelul de trai pe care il asigura cetatenilor sai. Radicalizarea statului in directia uniformizarii ma dezgusta , inclusiv comisia care reprezinta aceasta directiva. Cea ce a fost dezgustator pana acum vazand politica familiei în Norvegia , a devenit amenintator pt mine. 

      A fost greu de imaginat ca intr-o tara care militeaza pt toleranta , stat de drept  si adevar inclusiv prin steagul lor , se pot intampla asemenea lucruri , ca si de exemplu cazul familiei Bodnariu . Iar cine si-a imaginat asa ceva a fost huiduit. Familia romana stabilita in Norvegia – unde au fost despartiti cinci copii de la parinti (care de fapt sunt cunoscuti drept o familie stabila, normala, cinstita numai ca oameni pocaiti cu adevarat. Tragedia lor nu este unica , de fapt cazul lor reflecta un sistem intolerant , o gandire netoleranta la nivel de stat!

Norvegia a pasit pe un drum amenintator. Articolul saptamanii scrie de o rapire a copiilor comandata de statul norvegian cu o dictatura in spatele lui. Daca cineva citeste acest articol sau surse despre acest caz , poate sa faca. Cunostinta cu povesti de groaza , ceea ce te va face neincrezator pe viata in acest sistem. Si in ideologia lui. Inainte ca cineva sa ma inteleaga gresit, aceste povesti de groază nu sunt produse de familii, ci de statul crescut si luminat intr-un sistem progresiv , cand acesta actioneaza intr-un mod violent in viata familiilor.

Merita vazut acest video(vezi ltext magh), care arata o mama necajita, care incearca sa-si recupereze copilul de la Statul norvegian. As vrea sa atrag atentia asupra asistentelor increzute, care ajung cu politisti hartutoiri la mame care alapteaza. (ora 0:53) ca sa smulga copiii din bratele lor si sa ii duca la un loc necunoscut.

Ok: copilul cantareste cu un kg mai putin decat ar trebui, pentru ca mama doar alapteaza, iar acest lucru este contraindicat de statul norvegian. Da acest lucru este vizibil, dar aceasta  nu face cazul mai putin de groaza .Da , o lume moderna! As putea spune, in cazul in care pe aceast model norvegian nu mi-ar aminti lumea suprarealista a lui Aldous Huxley..

 

Ma bucur de desfășurarea protestului internațional. Astăzi, mulțumesc lui Dumnezeu, nu numai biserici creștine, biserici din întreaga lume au luat parte, dar s-a ocupat de caz la nivel prezidențial România, și se pare că va prezenta Parlamentului European (în cazul acesta se va face unde sunt organizațiile liberale pentru drepturile civile, nu știu). Totuși, a trebuie să se întâmple multe tragedii și nu sunt încă sigur că acest stat „progresiv” al Europei va ceda din cauza presiunilor internaționale. Pentru a fi sigur, nimeni nu va fi capabil să mă convingă că ideologiile egalitare de Vest sunt mai puțin predispuse la dictatură decât socialismului din Est. Și nu se poate ca instituția familiei să se autodesființeze fără a fi atinsă de o mână.

(Și înainte ca cineva să mă acuze că resping campania de familie a Guvernului maghiar, eu vreau să dovedesc că Fondul civil norvegian ne-a presat cu ani în urmă. Nici o acuzație nu este adevărată,  poveste din urmă nu am urmărit profund, în timp ce cea dinainte se întâmplă independent de mine, sunt de acord cu ea, dar nu mă motiveaza la scrierea de articole. Mă motivează tema familiei, declinul Occidentului și acest articol este o coincidență cu  campania guvernului. Acest articol  l-am scris în primul rând ca tată profund zguduit și indignat de tragedia familiei Bodnariu. Am vrut să fac ceva mai mult decât semnarea petiției. ”

Urmează 106 comentarii care traduse cu Google Translate dovedesc un nivel al discuțiilor pe care mi l-aș dori pe blogurile românești. După ce am parcurs comentariile, am căutat pe maps un restaurant cu specific maghiar și am mers pe jos prin Budapesta, noaptea la plimbare. Malul Dunării e mai frumos decât malul Someșului. Ne gândeam: în niciunul din cele 106 comentarii de pe blog nu era nimic șovin, nimic deplasat de la subiect, nu conta că aceia erau români, conta principiul. Oamenii sunt cu ochii pe caz, pe necaz.

Și da, vă cine să credeți sau nu, maghiarii vor organiza un protest în fața ambasadei Norvegiei din Budapesta pentru familia Bodnariu:
budapest

M-a sunat azi cumnatul-meu din State, eram încă în Ungaria: ”n-ai mai scris demult pe blog!”. Păi cum să scriu dacă călătoresc, ”următoarea postare va fi în maghiară…”.
A fost.

Jó éjszakát

 

Anunțuri

Lasă un răspuns

Completează mai jos detaliile tale sau dă clic pe un icon pentru a te autentifica:

Logo WordPress.com

Comentezi folosind contul tău WordPress.com. Dezautentificare / Schimbă )

Poză Twitter

Comentezi folosind contul tău Twitter. Dezautentificare / Schimbă )

Fotografie Facebook

Comentezi folosind contul tău Facebook. Dezautentificare / Schimbă )

Fotografie Google+

Comentezi folosind contul tău Google+. Dezautentificare / Schimbă )

Conectare la %s